Sivatagi Show kerékpáron – végkifejlet

Véget ért az öt napos Nissan Titan Desert, a marokkói sivatagban rendezett hegyikerékpáros maraton. Mindhárom magyar versenyző, Szalay Péter, Hasenfratz Péter (mindketten X2S Kona Team) és Braun Sándor (Superior – CKM.hu) teljesítette az 500 kilométeres távot. A versenyt a korábbi országúti profi, a Vuelta-király, spanyol Roberto Heras nyerte.

0_5

Este kicsit elbizonytalanodtam az itinert nézegetve. Volt benne pár meder átkelés. Lehet hogy mégis kapunk valami kis extrát?
Már besötétedett, kis Energizer fejlámpámmal bóklásztam a sátorok közt, és azokra gondoltam, akik még mindig kint küzdöttek a sötétben. Alex, a lengyel újságíró kolléga is köztük volt. Szegény minimális biciklis múlttal, régi vágású montijával bevállalta a versenyt. Szerintem nem tudta mibe vág bele, de becsületére mondva próbál helyt állni.

0_14

Reggel ma egy órával később van a rajt. Alhatnánk kicsit tovább, de a tábor a szokásos hajnali időpontban már zajos az ébredésektől. Alex is felébredt. Mondja, hogy szerinte sikerült még szintidőn belül beesnie.
Kicsit gyengének érzem reggel magam, de jó étvággyal tömöm magamba a lekváros kétszersülteket. Peti is bizonytalan az erejét illetően, de fogadkozik, hogy ma megpróbál javítani. Én is ebben reménykedek. Házi kicsit jobban van, de enni még mindig nem nagyon tud. Nincs étvágya. Rajt előtt összejön végre a közös fotó Heras-szal is a szerviz sátornál.

0_15

Végre jut elem a GPS-be, ma nem kell „vakon repülnöm”. A rajt előtt ismét Herasba botlom. Éppen Tinker bicóját szakértik: emelgeti és nézegeti a konfigot.
Hát ma sincs lassú indulás. Rögtön durvát nyom az eleje, sajnos lesz is belőle egy nagy borulás. Épp hogy ki tudjuk kerülni őket, mi megúsztuk. Egyelőre semmi sincs a lejtőből, amit a szintrajz ígért. Kisebb mászások és meder átkelések tarkítják a pályát. Hé, nem így volt megbeszélve! Gyengének érzem magam még mindig. Kezdi feltornázni magát a baracklekvár a torkomhoz. Hányingerem van, kapar a torkom. Próbálom vízzel visszaterelni a gyomromba.

0_18

A lejtőkön jobban megeresztem a vasat, hogy ne nagyon maradjak le, de így is jönnek hátulról a srácok. Egy erősebb lejtő után, kábé a szakasz felénél érzem, hogy baj van: felütéses defekt. Na ne! Ezen a rövid pályán ez túl sokat számít. Megcsinálom, indulok tovább. Most már a düh ad erőt. Nyomom a pedált, ahogy a lábam bírja. Megint megúszik a bringa fara… újabb felütés. Kész, tudom, hogy ebből már nem lesz semmi jó eredmény.
Azért összerakom a gépet és csak azért sem óvatoskodok. Képzeletben stéherben vagyok a Soroksárin egy busz mögött. Számolgatom a visszavett pozíciókat, de „sekély e kéj”. Innen már tényleg enyhén lejt a pálya és nem annyira köves, de ennek most nem örülök. Itt a „béna” is tud gyorsan menni. Szerencsemre az utolsó rész pofaszelesre vált. Ha több lenne vissza, akkor inkább pörgetném a pedált, de most mindent beleadok. „Lance, te élvezed ezt a szelet? miféle szelet?” jut eszembe Armstrong könyvéből, és berobogok a célba.
Már nagyban megy a buli és látom, hogy sokan aláírták már előttem a regisztrációs lapot, mégis valami megmagyarázhatatlan öröm fog el. Kezembe nyomnak egy Titan Desert felirattal faragott téglányt és egy üdítőt. Mindenki mindenkinek a barátja. A biciklimre, mint hű lovamra tekintek. Megköszönöm neki gondolatban, hogy velem együtt végig bírta, mert amit ő kapott, ahhoz képest az én szenvedésem nulla. Innen már csak le kell gurulni Quarzazateba a szállodánkhoz. Út közben megállok fotózni magamat. Tényleg, a kis Pana Ft-2 gép is végig bírta (Egy töltéssel, és lesznek még vele készült videók is, bizony!), pedig megforgattam a homokban és vizet is látott szegény. Egy srác áll meg nekem, hogy majd ő kezeli a fényképezőgépet. Vele tesszük meg a hátralevő utat, megbeszélve az elmúlt napokat és a spanyol-magyar kerékpáros élet közti éles különbséget.

A szálló végre tényleg nagyon kulturált. Jól esik az elmúlt napok „igénytelenkedése” után. Összeszedjük magunkat, majd eldobozoljuk a bringákat. Holnap minden és mindenki indul haza.

0_16 0_17 0_19

Petiék szépen teljesítettek. Háziék még fel is állhatnak a dobogó második fokára a cseh srácokkal, ha lesz dobogós eredményhirdetés. Jó lenne, mert akkor összejöhetne neki is a közös kép Heras-szal, pláne hogy Roberto csapatban csak a harmadik fokon mosolyogna.
Nekem összetettben a 123. hely jutott. Mindent végig gondolva nem olyan rossz ez nekem. Talán még jobb is, mint amit a képességeim alapján az elején reméltem.

Az 5. szakasz eredménye:

1. MILTON RAMOS 01:45:03
2. MARC TRAYTER ALEMANY 01:45:03
3. ROBERTO HERAS 01:45:03

13. SZALAY PÉTER 01:52:41
51. HASENFRATZ PÉTER 02:04:46
187. BRAUN SÁNDOR 02:38:52

Az összetett végeredmény:

1. ROBERTO HERAS 17:26:52
2. ONDREJ FOJTIK 17:38:16
3. MARC TRAYTER ALEMANY 18:36:25

25. SZALAY PÉTER 21:16:13
29. HASENFRATZ PÉTER 21:26:39
123. BRAUN SÁNDOR 25:54:00

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük