Salzkammergut hosszútáv – VPXC beszámolója

Idén, ha jól számolom 8. alkalommal vettem részt a Salz ’A’ távján (megj.: 211,3km, 7049m szinttel), egyszerűen nem tudok lejönni erről a témáról.

vpxc
Most Kovács Andris társaságában indultam útnak és a leghihetetlenebb kalandokban volt részünk.
Még az odaúton kigyulladt a Marea: – Te Andris nem füstöl ez az autó? Fordulj már hátra, egész csíkot húzunk! De eléggé füstöl. Lesatuztam, ki a leállósávba.
Már az eleje is füstöl. Motorháztető felnyit, Andris kiugrik, kinyitja és már lángol is az egész a p.ba. Ezután kulacsból el is oltottuk – mire nem jó az isostar gyerekek.
Nos, ha elég az ékszíj és nincs töltés, akkor se essetek kétségbe, mert ugyan nehéz tekerni a kormányt és előbb utóbb ki fog merülni az akksi, de lehet menni tovább.
Kissé idegesen, de oda is értünk. Ezután már csak arra koncentráltunk, hogy rajtszám átvesz, eszik, fexik. A kiállítást hanyagoltuk, mert kissé ki voltunk merülve az odaút izgalmaitól.

A Bringabandások foglaltak nekünk szállást és volt egy teljes ’A’ távos szoba: Farkas Zsolti, Kovács Tamás (bringabandás KT), Kovács Andris és jómagam, mind az A távon indultunk. A lányok vállalták az etetést, itatást, így minden a helyére került, már aludtunk is.
Reggel már rutinosan készülődtem, mi több reggelit is kaptunk a lelkes házigazdától, aki miattunk vállalta a hajnali 4 előtti kelést, hiszen 4-kor már ettünk.

56144_141564 56213_701129
A rajt mint mindig 5-kor volt, nem vacakoltam elég rendesen belekezdtem a menésbe rögtön az első emelkedőn, és el is hagytam az ismerős arcokat. Ráálltam a saját tempóra és csak nyomtam neki.
Mivel már rutinos teljesítő vagyok nem nézek menet közben sem időt, sem szintrajzot, csak a saját tempót figyelem és tekerek. Olyan ez mint amikor megáll az idő. Ha minden jól megy, akkor órák repülnek el úgy mintha percek lettek volna. Nagyszerű érzés. Persze csak akkor ha nincs holtpont. 6 óra megtétele után éreztem, hogy fáradok, persze, hiszen ebédidő van. Ez nálam külön szertartás. A zsebembe betárazva ott figyel egy félbevágott kifli, jól megtömve sonkával, sajttal paprikával. Ez az ebéd. Ilyenkor megállok egy etetőnél, keresek egy széket, kérek egy üveg kólát és rászánok 5 percet a nyugodt étkezésre – ez így dukál. Utána úgy megyek tovább, mintha most kezdődne a verseny. Sajnos most egy óra után megint befáradtam, de sebaj, pont odaértem a lányokhoz, akik már vártak a második adag géllel, váltás ruhával, és kólával a második szendóhoz.

56207_376569 56142_452410 56143_733450
Kaja, átöltözés után tovarobogtam. Még most sem éreztem magam top fittnek és az időm sem volt jó, amit most azért már megnéztem, mert szerettem volna ma egyéni csúcsot menni. Sajnos ekkor már látszott, hogy ez nem lesz meg. Nem baj, most kell szépen nyugodtam menni. 130km körül jártunk ekkor és itt jön a pálya legbecsapósabb része, egy 20km-es majdnem sík vágta. Ez az, amit semmilyen körülmények közt nem szabad nyomni (legalábbis nekem). Mivel ezután kezdődik a híres Hallstadti sóbányás emelkedő, majd ezután rögtön az egész verseny leghosszabb, legmelegebb emelkedője.
A sóbányás emelkedő számomra különleges élmény. Elképesztő meredeksége miatt nagyon kevesen tekerik ki és emiatt külön kihívás számomra. Erre pihentem rá most is. Miközben tekerek felfelé, keresem a szurkolók és a versenyzők döbbent tekintetét, akik mellett elhaladok. Ez megsokszorozza az erőmet. Igazából erre az emelkedőre vártam egész verseny alatt. Fáj, de visszaváltok, hogy még gyorsabban haladjak. A dózeres rész után következik a sípálya, ezt is kitekerem, majd az aszfalt, ami minden képzeletet felülmúlóan meredek. És megyek, még mindig megyek. Hirtelen elszakad a cérna és elkezdek bőgni, nagyon erős katarzist élek át. Nem érdekel, hagyom az sírást előtörni, és így tekerek tovább. Hihetetlen erők szabadulnak fel bennem, már csak azt veszem észre, hogy lefelé száguldok megint. Ez egy ilyen verseny, katarzis élmény nélkül még sosem tekertem itt.

56188_238337 56168_324614 56209_439345
Jön a hosszú emelkedő. Várom az idős asszonyt aki az út szélén fog állni, a háza mellett, ami mellett egy forrás van és ott állnak majd a megtöltött másfél literes flakonok. Én megállok kérek tőle vizet, ő nyújtja a jéghideg vizet, amiből iszom és leöntöm vele magam. Ez is minden évben így van, és így is lesz az idők végezetéig. Mert ez egy ilyen verseny. Ismét érzelmi viharba keveredek, de nem akarom megrémíteni vele az asszonyt és gyorsan továbbhajtok. Innen már nagyon leegyszerűsödnek a dolgok. Elmúlnak a gondolatok, marad a koncentráció, tartom az iramot az utolsó 30-40km-en.

56198_895522
Beérek a célba 13:00:44 10perccel maradtam el a legjobb időmtől, nem is rossz.
Hirtelen érzem, milyen fáradt is vagyok valójában. Gyorsan vissza kell érnem a szállásra, mert jön a szokásos beérkezés utáni rosszullét és addig le kell fürdenem, mert nem fogok bírni talponmaradni.
Az ágyban fekszem és rosszul vagyok. Megint szétütöttem magam. Miért jó ez nekem. Nem sikerült a csúcsdöntés, pedig jó formában vagyok. Már nem fejlődök. Innen már csak lefelé? Nagyon megviselt a verseny. Tönkreteszem magam. Nem indulok többet. Ez már a 8. volt. Miért nem elég. Pihenjél! De aztán eltelik egy fél óra és jobban leszek. Azért a sötét gondolatok megmaradnak. Nagyon fáradt vagyok.
Másnapra elmúlik az egész, de tudom csak kaptam egy nap haladékot, holnap visszatért az egész – így szokott ez lenni.
Nem baj jó verseny volt, meglátjuk mi lesz. Hát megláttuk: kedden belerongyoltam az IFA-ba, mert fáradt voltam és nem figyeltem. Bordatörés, lapockatörés.
Azt hiszem tényleg túlhajtottam magam. Vége a szezonnak, van min gondolkodni, amíg felépülök. Tanulság: figyeljetek az apró jelekre, mert sokat lehet belőlük tanulni. Meg kell találni az egyensúlyt edzés, verseny és pihenés között, mert ha túlhajtjuk magunkat az előbb utóbb megbosszulja magát.

NEVEZÉS ÉS INFORMÁCIÓ (MAGYARUL IS!): http://www.trophy.at/

Képek: SpotoGraf és bikeboard.at

One Response to Salzkammergut hosszútáv – VPXC beszámolója

  1. avatar navigator szerint:

    Petikém, ezzel a cikkel még engem is megleptél. Ez tényleg “epic” lehetett! Mátrában remélem már minden rendben lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.