Salzkammergut A táv 2015

Egy verseny önmagaddal – Salzkammergut Trophy 2015 A táv (211,3km/7000m)

sportograf-65315330_lowres

Hajnali négy van. Nagyjából ennyi órát is tudtam csak aludni. Az éjszakai wellcome diszkó dübörgése teljesen kifárasztott. Próbálok hang nélkül kibotorkálni a fürdőszobába. Körülöttem a B távosok még most fordulnak csak a másik oldalukra. A tükörből Drakula grófot is megszégyenítő véreres szemekkel nézek vissza magamra. Jó lenne minél előbb letudni a tápanyag input-output szertartását. Ötkor rajt, és ilyenkor rohan az idő.

Mire zombiként előhorgászom a reggelimet Peti már rég túl van a szendvicsén. Persze ő már tizedszer van itt. Megvan a rutin. Tudja például azt is, hogy alváshoz füldugó kell. Persze abba belehalt volna, ha engem is figyelmeztet előtte.

Reggeli rágcsálás közben – mert hajnali négykor nem nagyon szoktam éhes lenni – lepörög előttem a tegnapi nap is. Elég necces volt ez a kiutazás. Tizenkét órája még Budapesten voltam és reménykedtem, hogy sikerül megjavítatni az autómat. A bringám addigra már Bad Goisernben járt, épp megbukott az átvizsgáláson. Szerencsére küldtem vele új fékbetéteket, így a pótvizsgát már csont nélkül vette. Végül a hat órás kiutazás már inkább nyugtató fázisba tartozott.

sportograf-65345948_lowres

Peti rám szól, hogy már csak negyed óra van a rajtig, ideje izgulnunk… vagy indulnunk!? Mire leérünk a rajt depó már tömve a 800 indulóval. Nincs kedvünk a kilométeres sor végére állni. Ha már pofátlanok vagyunk, akkor ne szerénykedjünk, azaz átmászunk a kordonon és bepasszírozzuk magunkat a tömeg elejébe. Közben bemondják, hogy két perc a rajtig és én csak most döbbenek rá, hogy nincs visszaút, mindjárt nekivágok életem leghosszabb versenyének.

sportograf-65350543_lowres

Lassan világosodik, tíz fok van csak, de mégsem fázom. Fejben megpróbálom kétfelé szedni a napot. Az első szakasz nálam 100km-ig tart. Ez az a táv és szint, amit tudom, hogy képes vagyok megcsinálni. Utána jön egy hullámos 20-30km a tó körül, ami a mai nap pihenője. Végül Hallstattnál nekimegyünk az utolsó 80km-nek, ahol a legkeményebb emelkedővel kezdünk rögtön az elején. Optimistán felfogva ha ez megvan, akkor már csak könnyebb jöhet.

sportograf-65299734_lowres

A tempót épp csak kicsit nyomom jobban, mintha túráznék. Ahogy feljön a nap, hamar jön a hőség. Mindenki cikk-cakkban keresi az árnyékot. A hosszú napra készülve kis hátizsákomban kólát és szendvicset is pakoltam. Az első etető pontnál jön a döbbenet, terülj-terülj asztalkán a szokásos víz, izo, banán, keksz, szőlőcukor mellett eddig csak itt látott mini kolbászka, pecsenyezsíros kenyér, sajtok, sütemények, narancs, alma lé, kóla, energia ital várnak ránk. Ó, Peti, miért nem szóltál!?

sportograf-65373266_lowres sportograf-65321316_lowres sportograf-65334836_lowres

Nagyjából igazam lett, úgy 100km után jön a mélypont, pedig a lábaimnak semmi baja. A gyomrom kezd a királyi választék ellenére kavarogni, de legfőképp a hőség szívja az erőmet. Hallstattig nincs megállás, hisz addig simán el lehet jutni, majd ha még fel is jutok a Sóbányáig, akkor megvan életem leghosszabb hegyikerékpáros szakasza. Ott már feladhatom – nyugtatgatom magamat.

A verseny előtt elkövettem azt a hibát is, hogy a 32/36-os legkönnyebb áttételt nem cseréltem pörgősebbre. Emiatt sokat kell kiállva, vagy lassan erőből tekernem. Hát, ez nem egy pihentető dolog. A hallstatti szerpentinen emiatt meg sem próbálok feltekerni, leszállok szépen, ahogy körülöttem a többiek is. Pedig négy éve a B távon simán ment még ez nekem. Nem, nem gyengültem el az óta, az a háromtányéros bicikli volt jobb ide. Talán ezért nem emlékeztem milyen hosszú is ez a kaptató? Ilyen sokat még sose toltam bringát.

sportograf-65385533_lowres sportograf-65385994_lowres

Mire felértünk a hegytetőre, a séta helyre tett testileg és lelkileg is. Túl vagyunk a nehezén! A szintidőn is belül járok egy órával. Meg lehet az az áhított Salzkammergut Trophy Survivor póló!

sportograf-65332471_lowres sportograf-65376016_lowres sportograf-65308256_lowres

Bár a hátralevő táv itthon még bőven elég lenne egy combosabb maratonhoz, innentől a melegtől továbbra is sújtva, de optimistán fogyasztom a távolságot. Korábban féltem még az utolsó hegytől, de szerencsére nem olyan meredek, mint a korábbiak. Ennek ellenére lassul a tempó, mennek a percek és az órák. Felérve a tetejére megdördül és elsötétedik az ég. Napszemüvegemben már semmit nem látok, mehet hátra a tarkómra. Pár csepp után hirtelen lehűl a levegő és megnyílnak az égi csatornák, valóságos felhőszakadás kerekedik. Gonosz mosoly gyúl a fáradt arcomon, eljött az én időm. Az a szerencsém, hogy innentől már csak lankák és gyors lejtők. Leváltok a legnagyobb áttételre és nyomom ahogy bírom. Egy olasz srác próbál beállni mögém szélárnyékba, de a kerekemről felverődő sár végül elintézi. Az utolsó itató pontot már kihagyom, minél előbb célba akarok érni.

sportograf-65323295_lowres

Végül leérek ismét a tó mellé, innentől aszfalton kell még 15km-t menni. Utolérek egy párost, beállnak mögém és jönnek velem. Nem tudok mit tenni, viszem őket magammal, mert lassítani nincs kedvem. A cél előtt összedolgozva megpróbálnak leszakítani, de dühből kiállva fél biciklivel legyőzőm őket. Sok értelme nincs, mégis kaján boldogsággal tölt el. A célon áthaladva nincs megállás, azzal a lendülettel robogok tovább a vihar által szétdúlt kordonok közt egészen a szállásig.

Peti már az ágyon ül lefürödve, kipihenten, mosolyogva. Mint később megtudom, elképesztően jó időt ment 19. helyen érkezve a korcsoportunkban.

Nekem mindenemből csavarni lehet a saras vizet, ezért első utam a mosdóba vezet, hogy ruhástól álljak a zuhanyzóba. Hamar én is rendbe szedem magamat, hogy legyen még időnk elmenni a pólókért és az esti tészta partira. Felhívom még Krisztit, hogy elmeséljem a történteket, büszkélkedjek az eredménnyel és megígérjem, hogy soha többet nem csinálok ilyet… Amikor a rendezőktől kezembe kapom a pólót, már bánom az ígéretemet. Jó érzés a többi fekete pólóssal egymásra nézni és fogadni a rövidebb távosok elismerő biccentéseit.

sportograf-65363033_lowres

Csont nélkül leszalad két sör a hatalmas spagetti mellé, miközben a többiek nevetnek, hogy úgy mászkálok a korsókkal, mint egy reumás aggastyán. Meg is kapja tőlem Peti a leszúrást a hátizsákos dolog miatt, teljesen kivan a derekam. Az eredményhirdetést és a tombolát már kihagyjuk.

Este nehezen megy az elalvás, fáj a térdem a kiállásoktól, a derekam a hátizsáktól, dolgozik még bennem a koffein és az eufória. Végre elbóbiskolnék, amikor újra elkezdődik a buli a főtéren, de most már nem tud idegesíteni. Egy érzés árad szét bennem: Megcsináltam!

sportograf-65409982_lowres sportograf-65466860_lowres sportograf-65345932_lowres

A neten sok videót találhattok a Salzkammergut Trophyról, de nekem leginkább ez adta vissza azt az érzést, amit menet közben és utána éreztem:

https://www.youtube.com/watch?v=BBjkaUQ1iEg

Infó magyar nyelven is: www.salzkammergut-trophy.at

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.