Salzkammergut A táv 2015

Egy verseny önmagaddal – Salzkammergut Trophy 2015 A táv (211,3km/7000m)

sportograf-65315330_lowres

Hajnali négy van. Nagyjából ennyi órát is tudtam csak aludni. Az éjszakai wellcome diszkó dübörgése teljesen kifárasztott. Próbálok hang nélkül kibotorkálni a fürdőszobába. Körülöttem a B távosok még most fordulnak csak a másik oldalukra. A tükörből Drakula grófot is megszégyenítő véreres szemekkel nézek vissza magamra. Jó lenne minél előbb letudni a tápanyag input-output szertartását. Ötkor rajt, és ilyenkor rohan az idő.

Mire zombiként előhorgászom a reggelimet Peti már rég túl van a szendvicsén. Persze ő már tizedszer van itt. Megvan a rutin. Tudja például azt is, hogy alváshoz füldugó kell. Persze abba belehalt volna, ha engem is figyelmeztet előtte.

Reggeli rágcsálás közben – mert hajnali négykor nem nagyon szoktam éhes lenni – lepörög előttem a tegnapi nap is. Elég necces volt ez a kiutazás. Tizenkét órája még Budapesten voltam és reménykedtem, hogy sikerül megjavítatni az autómat. A bringám addigra már Bad Goisernben járt, épp megbukott az átvizsgáláson. Szerencsére küldtem vele új fékbetéteket, így a pótvizsgát már csont nélkül vette. Végül a hat órás kiutazás már inkább nyugtató fázisba tartozott.

sportograf-65345948_lowres

Peti rám szól, hogy már csak negyed óra van a rajtig, ideje izgulnunk… vagy indulnunk!? Mire leérünk a rajt depó már tömve a 800 indulóval. Nincs kedvünk a kilométeres sor végére állni. Ha már pofátlanok vagyunk, akkor ne szerénykedjünk, azaz átmászunk a kordonon és bepasszírozzuk magunkat a tömeg elejébe. Közben bemondják, hogy két perc a rajtig és én csak most döbbenek rá, hogy nincs visszaút, mindjárt nekivágok életem leghosszabb versenyének.

sportograf-65350543_lowres

Lassan világosodik, tíz fok van csak, de mégsem fázom. Fejben megpróbálom kétfelé szedni a napot. Az első szakasz nálam 100km-ig tart. Ez az a táv és szint, amit tudom, hogy képes vagyok megcsinálni. Utána jön egy hullámos 20-30km a tó körül, ami a mai nap pihenője. Végül Hallstattnál nekimegyünk az utolsó 80km-nek, ahol a legkeményebb emelkedővel kezdünk rögtön az elején. Optimistán felfogva ha ez megvan, akkor már csak könnyebb jöhet.

sportograf-65299734_lowres

A tempót épp csak kicsit nyomom jobban, mintha túráznék. Ahogy feljön a nap, hamar jön a hőség. Mindenki cikk-cakkban keresi az árnyékot. A hosszú napra készülve kis hátizsákomban kólát és szendvicset is pakoltam. Az első etető pontnál jön a döbbenet, terülj-terülj asztalkán a szokásos víz, izo, banán, keksz, szőlőcukor mellett eddig csak itt látott mini kolbászka, pecsenyezsíros kenyér, sajtok, sütemények, narancs, almalé, kóla, energia ital várnak ránk. Ó, Peti, miért nem szóltál!?

sportograf-65373266_lowres sportograf-65321316_lowres sportograf-65334836_lowres

Nagyjából igazam lett, úgy 100km után jön a mélypont, pedig a lábaimnak semmi baja. A gyomrom kezd a királyi választék ellenére kavarogni, de legfőképp a hőség szívja az erőmet. Hallstattig nincs megállás, hisz addig simán el lehet jutni, majd ha még fel is jutok a Sóbányáig, akkor megvan életem leghosszabb hegyikerékpáros szakasza. Ott már feladhatom – nyugtatgatom magamat.

A verseny előtt elkövettem azt a hibát is, hogy a 32/36-os legkönnyebb áttételt nem cseréltem pörgősebbre. Emiatt sokat kell kiállva, vagy lassan erőből tekernem. Hát, ez nem egy pihentető dolog. A hallstatti szerpentinen emiatt meg sem próbálok feltekerni, leszállok szépen, ahogy körülöttem a többiek is. Pedig négy éve a B távon simán ment még ez nekem. Nem, nem gyengültem el azóta, az a háromtányéros bicikli volt jobb ide. Talán ezért nem emlékeztem milyen hosszú is ez a kaptató? Ilyen sokat még sose toltam bringát.

sportograf-65385533_lowres sportograf-65385994_lowres

Mire felértünk a hegytetőre, a séta helyre tett testileg és lelkileg is. Túl vagyunk a nehezén! A szintidőn is belül járok egy órával. Meg lehet az az áhított Salzkammergut Trophy Survivor póló!

sportograf-65332471_lowres sportograf-65376016_lowres sportograf-65308256_lowres

Bár a hátralevő táv itthon még bőven elég lenne egy combosabb maratonhoz, innentől a melegtől továbbra is sújtva, de optimistán fogyasztom a távolságot. Korábban féltem még az utolsó hegytől, de szerencsére nem olyan meredek, mint a korábbiak. Ennek ellenére lassul a tempó, mennek a percek és az órák. Felérve a tetejére megdördül és elsötétedik az ég. Napszemüvegemben már semmit nem látok, mehet hátra a tarkómra. Pár csepp után hirtelen lehűl a levegő és megnyílnak az égi csatornák, valóságos felhőszakadás kerekedik. Gonosz mosoly gyúl a fáradt arcomon, eljött az én időm, versenyen általában én jobban bírom az esőt. Az a szerencsém, hogy innentől már csak lankák és gyors lejtők következnek. Leváltok a legnagyobb áttételre és nyomom ahogy bírom. Egy olasz srác próbál beállni mögém a szélárnyékomba, de a kerekemről felverődő sár végül elintézi. Az utolsó itató pontot már kihagyom, minél előbb célba akarok érni.

sportograf-65323295_lowres

Végül leérek ismét a tó mellé, innentől aszfalton kell még 15km-t menni. Utolérek egy párost, beállnak mögém és jönnek velem. Nem tudok mit tenni, viszem őket magammal, mert lassítani nincs kedvem. A cél előtt összedolgozva megpróbálnak leszakítani, de dühből kiállva fél biciklivel legyőzőm őket. Sok értelme nincs, mégis kaján boldogsággal tölt el. A célon áthaladva nincs megállás, azzal a lendülettel robogok tovább a vihar által szétdúlt kordonok közt egészen a szállásig.

Peti már az ágyon ül lefürödve, kipihenten, mosolyogva. Mint később megtudom, elképesztően jó időt ment 19. helyen érkezve a korcsoportunkban.

Nekem mindenemből csavarni lehet a saras vizet, ezért első utam a mosdóba vezet, hogy ruhástól álljak a zuhanyzóba. Hamar én is rendbe szedem magamat, hogy legyen még időnk elmenni a pólókért és az esti tészta partira. Felhívom még Krisztit, hogy elmeséljem a történteket, büszkélkedjek az eredménnyel és megígérjem, hogy soha többet nem csinálok ilyet… Amikor a rendezőktől kezembe kapom a pólót, már bánom az ígéretemet. Jó érzés a többi fekete pólóssal egymásra nézni és fogadni a rövidebb távosok elismerő biccentéseit.

sportograf-65363033_lowres

Csont nélkül leszalad két sör a hatalmas spagetti mellé, miközben a többiek nevetnek, hogy úgy mászkálok a korsókkal, mint egy reumás aggastyán. Meg is kapja tőlem Peti a leszúrást a hátizsákos dolog miatt, teljesen kivan a derekam. Az eredményhirdetést és a tombolát már kihagyjuk.

Este nehezen megy az elalvás, fáj a térdem a kiállásoktól, a derekam a hátizsáktól, dolgozik még bennem a koffein és az eufória. Végre elbóbiskolnék, amikor újra elkezdődik a buli a főtéren, de most már nem tud idegesíteni. Egy érzés árad szét bennem: Megcsináltam!

sportograf-65409982_lowres sportograf-65466860_lowres sportograf-65345932_lowres

A neten sok videót találhattok a Salzkammergut Trophyról, de nekem leginkább ez adta vissza azt az érzést, amit menet közben és utána éreztem:

https://www.youtube.com/watch?v=BBjkaUQ1iEg

Infó magyar nyelven is: www.salzkammergut-trophy.at

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük