Hazai hegyezők – Trans Hungária Maraton

Ha úgy érzed a fagyizós bringázás már untat, és a Balaton kerülés sem pálya, akkor még mindig maradt kihívás itthon is számodra.

DSC_3415

Idén első alkalommal rendezték meg az Északi Középhegységet átszelő Trans Hungaria Maratont. Elmentem, megtekertem, majd meghaltam…

Persze nem eszik olyan forrón a kását. A szervezők jóvoltából túra tempóban is teljesíthető a táv, de én nem vagyok az a nyugodt típus. Ha versenynek hirdetik, akkor nyomni kell haver! Rögtön az első szakaszon meg is lett a böjtje a túlzott lelkesedésnek. Meg kellene tanulnom szinttérképet elemezni. Attól, hogy nem mentünk fel 500m fölé, még ez volt a legkeményebb szakasz. Nekem biztosan. Már Nagymarostól kezdődően állandó hullámvasút, néhol szó szerint kőkemény, vagy gazos hepehupás terepen, percnyi pihenési lehetőség nélkül. Én meg jól megnyomtam az elejét. Mit nekem ezek a dombocskák, bírom én a kemény srácokkal… ja, kábé 60km-ig. Ott jött előbb a kis, majd a nagy halál. Az összes energiazselémet is a táskámban hagytam, kezdtem eléhezni is. Kellemetlen érzés, ha már a verseny elején döglődik az emberállat. Ezt a szégyent! Hú de ciki! Menjek valahogy el a célig, holnapra meg remélhetőleg kipihenem magamat. Tudtam, hogy a célban vár Bibi barátom, aki nem csak szállító és szervezőként volt segítségünkre, hanem szakképzett gyúróként segített minden szakasz után a regenerálódásban. Nélküle biztos nem ment volna így. Mondtam is neki, hogy következő életünkben feleségül kérem.

BD_Transhungariamaraton (5852)

BD_Transhungariamaraton (4007)

hollokon 3

A merényletet, amit a pálya kijelölésnél nap mint nap elkövettek ellenünk, mindig jóvá tették a szervezők a célban. Utazó szervíz, bringamosó, buli hangulat, remek szállás, gyönyörű környék, nagyon jó és eszméletlen mennyiségű kaja, valamint formás testű sztriptíz táncosok. Na jó, ez utóbbiak mi magunk voltunk a zuhanyzóknál. Csak egy kis ízelítő a gasztronómiai terhelésünkről: palóclángos, rántott szelet, gombás penne, túrógombóc… mind-mind megpúpozva a tányéron. Csoda, hogy nem repedt szét a gyomrunk. Este még volt egy kis pezsgő locsolás az eredményhirdetéskor, aztán hamar elfeküdtem, hisz másnap nem csak a verseny, de Magyarország legmagasabb pontjára is fel kellett másznunk.

A második nap már óvatosabban indultam neki, de nem is tudtam volna másképp. Nem volt már bennem a zabszem. Rajt előtti bemelegítésen Peti barátom is rámszólt, hogy nem pörgetem eléggé a pedált, így könnyen elgörcsölhet a combom. Ágyúlövéssel rajtoltattak Hollókőről. A Kékest a sípálya felől támadtuk.

BD_Transhungariamaraton (3936) _BDP2415-3 BD_Transhungariamaraton (659) BD_Transhungariamaraton (3852)

Utána a szintrajz alapján már többnyire gurulás következett a bükkszéki célig. Gurulás helyett inkább a pattogva lefelé evickélést mondánam a produkciómra. Pont a legártalmatlanabb részen egy izmos csallánost kerülve gödörbe is futottam. Kapitális pander! Szerencsémre csak a bal térdemet nyúztam le.  Még a derekam körüli úszógumimban is izomlázat éreztem a célban… a kezeimet meg már régóta nem. Kétszeresen is szerencsésnek mondhatom magamat, mert itt kaptan a verseny során az egyetlen defektemet kőharapásból, amiről csak a célban derült ki, hogy a külső gumimat is kuka éretté szaggatta, és csak az égiek jóakaratán múlott, hogy a lyukon kitüremkedő belsőm nem durrant el ismét. Ezután dühből is nagyon nyomtam. Vissza is előztem a defekt közben elment srácokat. Mindjárt itt a cél! Kihagyom az utolsó itató pontot is, mert van még a kulacsom alján. Lement a 90. kilóméter is, de semmi jele, hogy közeledne a vége. Megkérdezek egy pályabiztosítót, hogy menni még az annyi. Már “csak” 8km. Miiiii!!!!??? Így jár az, aki nem figyelt az esti eligazításon. Szóltak, hogy a meghirdetettel ellentétben 6-7km-rel hosszabb lesz a szakasz. A vizem közben elfogyott. Lábaim görcs közelében. És ekkor… siratófal! Na, ne b…sz! Leszállok, tolom, felérek. Szántóföld és susnyás. Pedig pár méterrel mellettünk megy az autóút. Miért nem lehetett oda tenni a végét. Mert nem! Aztán valahogy mégis ott a cél. Mellkasomban nyomás, a levegőt kapkodom és majdnem hányok. Aztán egy söröcske csak lecsúszik, és a fájdalom kellemes tompasággá enyhül. Aztán kicsit később még kettő, és érzem, hogy túl jól vagyok, csak mindjár el is alszom. Szóltak, hogy a helyi strandra ingyen bemehetünk, de aznap este én inkább a gyúratást választottam.

BD_Transhungariamaraton (1001) BD_Transhungariamaraton (959) BD_Transhungariamaraton (5419)

A bringa szerelése át is tolódott másnap reggelre. Ez a harmadik szakasz volt hivatalosan a király etap. Tényleg az lett nekem. Reggel még elég gyengének éreztem magamat és a bal sarkam is rohadtul fájt (valószínüleg beüthettem eséskor a pedálba), de bíztam Dénes barátom szállóigéjében: Ha verseny előtt rosszul érzed magad, az jó jel. És tényleg! Rajt után fokozatosan magamhoz tértem. Erre a napra írták a legtöbb szintet. Át kellett vágnunk a Bükkön Diósgyőrig. Ismertem ezt a pályát korábbi versenyekről, és tudtam hogy nekem kedvez. Hosszú, véget nem érő mászások, de viszonylag jó minőségű utakon. Nem kell technikázni, csak nyomni izomból. Utána hasonló utakon robogni lefelé ezerrel – na jó, csak 70-nel, hogy utána ismét meginduljunk felfelé. Végre a fák is jobban eltakartak a perzselő napsugarak elöl. A célban a frissítőkön kívül két nagy fánkkal várnak. Jó kis szakasz volt ez, épp csak megizzadtam egy kicsit. Ismét egy strandon van a cél, hurrá! Ráadásul összetettben javítottam egy helyet. Ö-őm, bódottá’!!!

start2 dh2 DSC_2231 BD_Transhungariamaraton (5274) BD_Transhungariamaraton (4678)

Az éjszaka kevés alvással telt. Peti a fáradtságának köszönhetően iszonyatos üvöltéssel ébredt. Állítólag meg akartuk ölni álmában, pedig inkább most ébren volt rá sansza. Mondtam is neki, hogy ennyire még a verseny alatt sem ment fel a pulzusom, mint most. Innentől már nem úgy ment az alvás, ahogy kellett volna egy ilyen verseny alatt.

Utolsó nap némi autókázással kezdődött, mert a rajt a szerencsi várból történt. Előtte ismét szerelés, mert kikotyogósodott a hátsó kerekem. Hé, a kikotyogósodott izületeimmel mi lesz!? A pálya majd helyre rakja. Indulás előtt még csokit osztanak. Kábé fél másodperc alatt elolvadna, ha nem tolnám be gyorsan. Ismét ágyulövés és spuri. Nekem ugyan nem. Csak arra a srácra kell figyelnem, akit tegnap lehagytam. Szerencsére fáradtabb még nálam is, elmegyek mellette, aztán a kellemetlen szántóföldi bukdácsolás közben végleg el is tűnik mögöttem.

DSC_2297 DSC_2162 BD_Transhungariamaraton (867) BD_Transhungariamaraton (6170) BD_Transhungariamaraton (603)

Kellemes mászások lassan kellemetlenné durvulnak. Szaporodnak a kövek, míg a végén már csak belőlük áll a pálya. Ilyet utolsó napra? Gyilkosok! Nem szeretlek titeket, mármint a rendezőket, meg még sok kevésbé nyomdaképes gondolat. Szerencsére a táj lenyűgözően szép, de ezt egyre ritkábban tudom észlelni. Csak a következő fél méterekre koncentrálok. Lassan fogynak nem csak a kilóméterek, hanem a méterek is. Itatóknál a kedvelt pogácsa mellé szőlőt is kapunk, nagyon finomat. Majdnem meg is fulladok, mert félrenyelek a nagy habzsolásban. Aztán egy szinte tekerhetetlen meredekségű szurdokvölgyi út után megérkezünk Tokajba. Minden célba érő kap egy palack finom furmintot. Finom ebéd, majd privát szervezésű fagyizás után eredményhirdetés. Petiék párosban másodikok lettek. Az érem mellé szép summát is mellékelnek minden díjazottnak. ebből sajnos kimaradok, de alapvetően nagyon elégedett vagyok a kategória 14. helyezésemmel. Pláne, hogy tudom, milyen kemény srácok vitték el előttem a jobb pozíciókat.

DSC_3570

winer BD_Transhungariamaraton (6195)

Annak ellenére hogy nekem ez egy nyomatós kemény verseny volt, bőven merem ajánlani hobbista kerekezőknek is, mert a szervezők a laza időlimitekkel és a gyakori frissítőpontokkal biztosították, hogy kellemes tempóban, akár baráti túraként is végig lehet vinni a távot. Remélem a szervezők is kellemes tapasztalatokkal jövőre is megrendezik ezt a szuper bringás eseményt.

Bővebb információ: www.sportaktiv.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük