AlpenTour 2014

Minden hegyikerékpáros bakancslistáján előkelő helyen szerepel egy túra az Alpokban és egy több napos maraton teljesítése. Az Alpen Tour ezt a két álmot szövi egybe a Dachstein régiót bejárva. A verseny négy napon keresztül csillagtúra rendszerben vezet végig a környező hegycsúcsokon minden nap a  schladmingi Planai Stadionból rajtolva és oda visszatérve. Ez a megoldás egyszerre szolgálja a versenyzők és kísérőik kényelmét és a szervezés gördülékenyebb és látványosabb megoldását.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Idén harmadszor neveztem a versenyre és most a környék lehetőségeit megismerve már a családomat is magammal hoztam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Amíg én versenyeztem, őket több sportos és kulturális program várta, amiket a szálláson kapott SommerCard kártyával kedvezményesen vehettünk igénybe. Így jutottunk fel a Dachstein tetején levő jégpalotába, a Skywatch kilátóba és a függőhídra. Ennek segítségével élveztük a hegyi gokartozást és a bobozást a Hochwurzenen és a Rittisbergen.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Továbbá ezzel tudtam használni a Planai felvonót is, hogy verseny után gurulhassak még párat Ausztria leghosszabb downhill pályáján. Lett volna még  sok más szórakozási lehetőség is, érdemes utána nézni a http://www.sommercard.info oldalon indulás előtt.

50091632
Maga a schladmingi városnézés is megér egy-két kellemes napot. Hangulatos főteréről rövid sétával juthatunk el a káprázatos vízesésekkel tagolt Talbach folyó mellett Untertalba vezető túra útvonalra. A zúgókkal teli Enns folyó partján vezető gyalogúton szintén szép kirándulást tehetünk, vagy akár egy rafting túrára is jelentkezhetünk a híd lábánál.
Vissza térve a versenyre az Alpen Tour nemzetközileg magas UCI S1 besorolása a garancia a hibátlan és magas színvonalú szervezésére. Az eseményről volt beszámoló az osztrák az olasz és a cseh tévékben is. A versenyen mindig számíthatunk az aktuális és egykori világ- és európa-bajnokok részvételére, sőt rendre egykori montis legendák is tiszteletüket teszik a futamon. Az esti közös vacsorán akár életre szóló barátságokat is köthetünk.

DSC_0275
Ha két szóban kellene összefoglalnom a verseny lényegét, akkor azt mondhatom ENDORFIN+ADRENALIN. Így nagy betűkkel írva. A verseny nem kezdőknek való, pedig első látásra nem tűnik soknak az alig 200km-es táv. Viszont ha már hozzá vesszük a nagyjából 8000m-es lekűzdendő magasságot, akkor könnyen rájöhetünk, hogy itt főleg vég nélküli mászásokra és izgalmas lejtmenetekre számíthatunk. Tipikus alpesi terep végig: murvás utak felfelé, gyökeres nedves ösvények lefelé. A források vize iható, a levegő kristály tiszta és a hegyek tetején általában havas tájon keresztül vezet az utunk. Erős lábak, biztos kerékpár kezelés és jó állóképesség a kulcsa a jó helyezésnek.

50090399
Én így éltem meg ezt a versenyt:

 

Az első nap

50080786
Este sokáig zuhogott az eső, de reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Sehol egy pocsolya, minden felszáradt hajnalig. Valami miatt nem volt ma jó a gyomrom, alig tudtam enni a reggelinél, és később a verseny során is, de tartottam magam a 10km/gél bevitelhez.

DSC_1014

50084122

Korábbról tudtam, hogy hiába van ma a két legmagasabb csúcs, az igazi szenvedés az utolsó rövidebb mászás lesz a fáradtság és a meredeksége miatt. Ennek ellenére nagyon bekezdtem, és önmagamhoz képest egész jól ment a 30. km-ig – ekkorra letudva egy nagyjából 1000m-es folyamatos mászást a Hochwurzenre, ahol jött a megrogyás a meleg, a tempó, a terep és az itt nekem kevés max 32-36-os áttétel miatt. Csak az lett a szerencsém, hogy hamarosan köves-havas terepre értünk, ahol mindenki kénytelen volt több km-en keresztül cipelni a biciklit a 30-40cm-es gleccser hóban.

50083361

A nagy melegtől kókadtan itt beáldoztam egy percet, és bele feküdtem a hóba.

50081594

Nagyon vártam a második hegy, jobban mondva a Giglach hágó utáni lefelét, de csalódnom kellett, mert megint csak cipelés jött a köves és a gleccserpatakoktól mocsaras lejtőn. Cserébe elképesztő látványban volt részünk. Körben havas hegycsúcsok, melyek között egy gyönyörű tengerszem bújt meg.

2645_539b153b4e7

Hamarosan azért vissza lehetett ülni a biciklire, de annyira technikás és veszélyes lefelék jöttek, hogy néha összecsináltam magam és a kezem is kikészült a rázkódástól. Elhagyva a hóhatárt végre jöttek a könnyebb, de piszok gyors lejtők, ahol minden undorom ellenére betoltam egy müzlit és egy fél ampula koffeines lötyit. A combom kezdett görcsölni, de szerencsére belül, ahol csak fáj, de nem akadályoz a tekerésben. Végül megérkeztem az utolsó emelkedőhöz, ahol pár meredek helyen kénytelen voltam tolni a biciklit az ekkora már túl nagy áttétel miatt. Szerencsére csak egy páros jött fel rám, de mire megfogtak volna véget ért a nekem nehéz szakasz és onnantól megint le tudtam szakítani őket. A Planai déhá pályának még nem örültem ennyire, annak ellenére hogy ilyen fáradtan nem tudtam élvezni. Kriszti és Csege csináltak pár fotót rólam az utolsó kanyaroknál. A célban egy dinnyével a kezemben percekig csak ültem kifelé bámulva a fejemből és gyakoroltam a bőrlégzést.
A száraz adatok: Kategóriámban 36. helyezés 67 indulóból, nem valami fényes. Majdnem 5 órát voltam a pályán, míg az abszolút első brutális, kevesebb mint 3 órás száguldással ért be. A táv “csak” 60km volt, de 2900m szintet tartalmazott, azaz végtelen mászásokból és a magyar maratonokhoz képest nagyon durva lejtmenetekből állt. Holnap hegyi időfutam lesz 14km-en 1100m-ert mászva a Planai tetejére. Abban reménykedem, hogy nekem kitart ez a rossz formám, míg a többieknél lesznek olyanok akik belassulnak. Két éve így volt, talán most is menni fog.

A második nap
Éjszaka megint durva vihar volt, de egyébként sem jött álom a szememre éjfél utánig. Bennem volt még a pörgés. Utólag visszanéztem a Polar órám adatait. Nagyjából 6000 kalóriát égethettem el, a hőmérséklet meg 16-36 között váltakozott.
Reggelre valahogy egész jól kipihentem magamat. Egyenként, a tegnapi eredmények alapján fordított sorrendben fél percenként rajtoltatták el a versenyzőket a mai 14km-es hegyi időfutamon. A Planai sípálya felvonó tetejéhez kellet felmenni 1100m szintet mászva.

DSC_0060

A korábbiakhoz képest minden eddigi szakaszon variáltak egy kicsit a rendezők a nyomvonal vezetésben, így a szakasz eleje teljesen új volt nekem is. Így fittebben ma ki tudtam tekerni azokat az emelkedőket is, ahol tegnap fáradtan már toltam a biciklit.

50087094

Talán segített is ma a nehezebb áttétel, hogy jobban menjek felfelé, ha nem akarok leszállni tolni.

50088829

A célba kategoriámban 26.-nak érkeztem, de ez az összetettben csak egy helyezés javítást jelent, azaz 35. helyen vagyok. A 14km alatt kábé 2000 kalória ment ki belőlem, amit tudtam beleadtam, ez látszik a fotón is.

DSC_0133
Szabad volt a délutánunk, amit lejtőzéssel töltöttünk ki. Át autóztunk a Hochwurzenhez, ahol gokart déháztunk, majd Schladmingba visszatérve még itt is gurultam egyet lefelé a Planain. Kicsit sáros is lett a hátam amikor egy kanyarban levertem a pedált.
Vacsora előtt megfordítottam a hátsó kerekemen a Maxxis Crossmark forgásirányát, hátha így jobban kapaszkodik a kiállva tekeréseknél. Pumpálás közben iszonyatos durranással széthasadt a deviant színű latex belső, így most hétköznapi-unalmas hagyományosra váltottam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Az esti vacsoránál idén is az ausztráliai Crocodile Trophyra (9 napos verseny Cairns és Cooktown között 850km távval és 18700m szinttel: www.croc.at) sorsoltak ki nevezéseket.
Itt ismerkedtünk össze a schladmingi turisztikai vezetővel, aki elmesélte hogy Európa első számi montis központjává szeretnék fejleszteni a környéket. Sőt, nyitnak más sportok felé is, például az AlpenTour mintájára lesz egy 3 napos terepfutó maraton is összesen 45km távval és 2100m szinttel: www.skyrun.at
Holnap a rendezők szerint a legkeményebb szakasz jön a Dachsteint is érintve 70km távval és2800 szinttel, de reménykedtem, hogy nekem már csak jobb jöhet az első szakaszhoz képest.

A harmadik nap
Elvileg a mai volt a király etap, és tényleg volt itt minden, felmentünk a Dachsteinhez, másztunk számtalan hegyet és száguldottunk lefelé olyan lejtőkön, amitől otthon besírnának a maratonokat látogatók.
Vas Peti barátomtól e-mailben kaptam egy atyáskodó dorgálást, hogy ideje nem panaszkodni és élvezni a versenyt. Teljesen igaza van, és a mai szakaszt már végre e szerint, illetve tényleg egy tapasztalt master3-hoz méltóbb felfogásban nyomtam végig.
Pedig a reggel nehezen indult, majd elaludtam a rajt előtt egy órával, bár hozzá tartozik hogy ma tudatosan kerültem a reggeli koffein bevitelt.

DSC_1024
A tervemet sikerült 100%-osan megvalósítanom, annak ellenére hogy sokszor féltem attól hogy emiatt pozíciót fogok bukni. A lényege annyi volt, hogy kerülni a vörös pulzus tartományt és élvezni minden méterét a szakasznak. Végig azt éreztem hogy tudnék jobban menni, de kell a tartalék az utolsó két már nem olyan magas de extra meredek mászáshoz.

50090401

Hajnalban még majdnem meggondoltam magam a tegnapi hátsó gumi forgásirány változtatással kapcsolatban, de szerencsére végül ezt is meg mertem kockáztatni. Ma minden flottul működött. Lett plusz egy fokozatom a kiállva tekeréssel a tolás előtt, így tényleg csak ott kellet leszállnom, ahol a mezőny többi tagja sem bírt már tekerni semmilyen áttételen. Jól harapott a gumi, és az elmúlt napok tapasztalatával már a lejtőn sem majréztam annyira.

50090629

Még itthon kilométerre pontosan leosztottam a táplálkozást is, ami szintén jól jött ki. Persze az igazat megvallva ismertem már a mai szakaszt korábbról tudtam, hogy hol lesz nehéz a tekerés, és hogy melyik kanyar a veszélyes.
A szakasz elején sokan lehagytak, de szép lassan elfogytak a 70km után.Volt akinek a sokadik mászás jelentett gondot, és olyan is aki nem merte úgy ereszteni a bringát mint én.
Végül nagy halál nélkül mégis magamhoz képest jó helyen értem a célba előre ugorva az összetett 31. helyére.

DSC_0192
Elemezve az összetett eredményeket nem sok sanszot látok az előbbre lépésre, inkább a pozíciómat kell védenem holnap. Meg is van a tervem rá, de ez maradjon a holnapi beszámolóra.
Ma is voltunk gokartozni, bár elég hideg volt. Holnap jó lenne felmenni a dachsteini felvonón megnézni a jégpalotát és a függő hidat, csak legyen jó idő.

DSC_0254_2
A mai vacsoránál flamad program és ajándék osztás volt. Sajnos, nem mi nyertük a sorsoláson az egyhetes belga nyaralást. Volt viszont extra finom belga sör és csokoládé osztás. Kicsit be is lassultam a búzasöröktől, de remélem holnap már újra a legjobb formámat tudom adni.
Az első nap után nagyon meg voltam rogyva, és nem sok motivációm volt a verseny folytatásához, ma viszont tényleg élveztem minden percét a futamnak és kissé szomorú vagyok, hogy hamarosan vége. Most úgy érzem, még tudnám nyomni akár egy héttel tovább is.

Negyedik, utolsó nap
A tegnap esti pörgésből semmi nem maradt a reggeli ébredésre. Fáradtan és tompán kóvályogva próbáltam összeszedni magamat és a cuccaimat. A reggelinél megint megtömtem magamat a hosszú szakaszra készülve. Rajt előtt megnéztem újra a táblázatban ki mennyivel van előttem és utánam, ez alapján arra jutottam a pillanatnyi állapotomat is figyelembe véve, hogy örülhetek, ha sikerül tartanom a 31. helyet. Előttem 8 perccel volt a 30., utánam viszont 3 percen belül hárman is sorakoztak. Gyorsan memorizáltam a rajtszámaikat, hogy tudjak rájuk figyelni menet közben. Indulás előtt még elkapom Gerhardot, a verseny fő szervezőjét egy közös fotóra, majd beállok a rajthoz.

DSC_0267 DSC_0295

50094060
A terv az volt, hogy a szakasz első felén levő dimbi-dombi szakaszon egy közepesen erős tempót nyomok, aztán a nagy mászáskor a Hauser Kaiblingra beleadok mindent, aztán valahogy csak túlélem az utolsó kisebb emelkedőt a cél előtt.
A közepesen erős tempó végül csak közepesre sikerült, pedig így is nagyon fárasztónak éreztem. Nagyon elment a mezőny tőlem, elég demoralizáló volt. Végül egy orosz vegyes trióra tapadtam, mert velük tudtam egy kicsit jobban menni mint egyedül.

50092049

Valahogy eljött a 20. kilométer és valami történt odabent. Eddig sosem volt tudomásom arról, hogy gyárilag van egy turbó bennem. Lefelé a dombos részről beindult a szívem és a lábam is. Jöhetett a hegymenet. Vigyáznom kellett azért, hogy ne lőjem el előre az összes puskaport, ne mozduljak minden előttem haladóra és ne válaszoljak mások akcióira. Azt találtam ki, hogy mehet ez a tempó 10km-en át, aztán mindent bele a maradék 3-4-re. Senki nem hagyott le végül, és rengeteg embert megfogtam. Jött a hegy teteje az itatóval, ahol csak egy gyors kulacstöltést kértem és benyomtam magamba egy gélt. Itt volt még egy gyilkos siratófal, de lendületből kiállva azon is átjutottam, jöhetett a hosszú lejtmenet. Gurulás közben próbáltam lazítani a combomon, nehogy görcs legyen a nagy menés vége. A kanyarok csúsztak, pont abban ki is sodródtam, ahol két éve jött a defekt. Akárhogy eresztettem, itt csak egy emberkét kerülhettem le. Hiába, tudnak menni ezek az alpesi versenyzők. Elfogyott a lejtő, de én nem, sőt valami euforikus állapotba kerültem.

50096421

Nem számított már hogy felfelé, vagy lefelé kell menni, maximumon pörögtem a célig. Hihetetlen tempóban hagytam állva még pár sporit. Ekkor már a Planai déhá pályán sem merte velem senki tartani a sebességet.

50096747

Féltem azért egy kicsit, hogy a célban jön a nagy megzuhanás, kifekvés a család előtt, de épp ellenkezőleg viszonylag friss maradtam.

50094192

Nyugodtan tudtam beszélgetni, enni, inni… illetve mégsem, mert megbeszéltük gyorsan, hogy a szállodai kiköltözéssel együtt is van még időnk a Dachsteinre, úgyhogy nyomás!

DSC_0426

10450322_233972360145508_4348553638778158793_o DSC_0380 10365628_233972433478834_1425858440584228126_o

Este még visszamegyünk megnézni az eredményeket. Sikerült, összetettben 30. lettem két percet verve a korábban nyolccal előttem állóra. Jöhet végre a megérdemelt pihenés.

Gyertek el jövőre ti is, ha egy felejthetetlen hosszú hétvégét szeretnétek bringázással tölteni az Alpokban: www.alpen-tour.at

Akik pedig futni is nagyon szeretnek, augusztusban rendeznek az AlpenTour mintájára egy 3 napos maratont: www.skyrun.at

A végére pedig itt van egy versenyző páros videója az Alpen Tourról:

 

 

50091507

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.