Alpen Tour 2015

A négy nap alatt a 208km-es távon rendkívül változatos és technikás terepen nagyjából 8800m szintemelkedést kellett megmászniuk a versenyzőknek.

zipline

Egy nappal a verseny előtt, szerdán érkeztünk meg a verseny rajt-cél területe melletti szállásunkhoz, így volt időnk nyugodtan kipakolni, regisztrálni és átvenni a belépő kuponokat a vacsorához.

Este több éves helyismeretemmel még megmutattam a magyar srácoknak, hogy mit merre találnak. Mit és hol érdemes enni- inni-venni, sőt eltekertünk együtt a schladmingi sörgyár mögötti vízesésekhez. Innen visszatérve vettem észre, hogy pihenés helyett még szerelés lesz a program, mert teljesen leengedett a biciklim hátsó gumija. Nem volt egyszerű a történet, mert a felnim csípte ki a belsőt, de maszek megoldással orvosoltam a dolgot – szigszalagból lett felnivédő rögtönözve.

Ezután jött a gyors fekvés… majd a plafon bámulása, mert a várható izgalmak miatt nem jött álom a szememre. Járt az agyam, kimondva-kimondatlanul az volt a terv, hogy idén javítsak a tavalyi 30. helyezésemen. Végül nem volt mit tenni, megint házi patika, azaz egy jó pohár vörösbor segített.

20150619_074407 20150619_074914 20150619_074953

Az első napi szkasz Schladmingtól nyugatra levő csúcsokat érintve kanyargott 59km hosszan és a szint 2900m-re volt kiszámolva. Tavaly ez a szakasz nagyon kikészített, így inkább óvatos duhajként indultam a mezőny hátsó harmadából. Én már tudtam mi vár ránk a második 2000-es csúcson, így a Hochwurzent tartalékolva tekertem csak meg, már amennyit lehet tartalékolni egy piszkosul meredek több kilométeres emelkedőn. A hőmérséklet hamar felkúszott 30 fok fölé, igazi kánikulában érkeztünk meg a Giglach gleccserhez és a hasonló nevő hegyi tóhoz. Itt olyan sziklás-havas-folyó szabdalta fennsíkra értünk, ahol csak tolva, vagy vállon cipelve lehetett közlekedni 4-5km-en keresztül.

GiglachLakes_Panorama_CRO_8815-1_byReginaStanger

Aki itt vágyakozva gondolt a csúcs utáni lejtőzésre, annak csalódnia kellett. Nagyon durván meredek és köves bukdácsolás lett a pihentető gurulás helyett a jutalmunk. A befutó a Planai downhill pálya alsó szakaszán végződött. Na, itt megint sokakat a frász kerülgetett a gyors és meredek szerpentint látva. Tavaly ezen a szakaszon 36. voltam, így némi csalódást okozott a 37. helyezésem.

Este a 9 napos ausztrál Crocodile Trophy mtb versenyről volt vetítés (szintén ez a gárda szervezi), közben lement az aznapi díjkiosztó is, de minket jobban lekötött a bőséges svéd asztalos vacsora.

Egészean addig volt ez így, míg ki nem derült, hogy a fiatalabb páros kategória harmadik helyét a magyar srácok érték el. Szép volt fiúk!
DSC 0282
Este kicsit nehezen aludtam el, de ezt betudtam a nap közben fogyasztott koffeinnek, meg a még mindig magas pulzusomnak.

 

A második napon a keletre a Hauser Kaibling hegyre mentünk fel, de előtte még várt ránk némi dimbi-dombi alpesi mércével mérve. Nekem ez a kedvenc szakaszom, mert bár 56km hosszú és itt is van 2000m mászni való szerpentin, ezek nem annyira meredekek és technikásak. Érzésre jól mentem, bőven lehagytam tavaly előttem végzett srácokat is, ezért nagyon meglepődtem hogy megint csak 37.-nek érkeztem a célba. Talán idén erősebb a mezőny, vagy ez az idei kánikula nem fekszik nekem? Talán mindkettő? Ma a többieknek sem ment úgy, nem volt magyar dobogós helyezés.

AlbanLakata_CRO_9237-1_byReginaStanger

Este megint pazar vacsora várt minket (lazac, fekete kagyló, marhatokány…). Aztán éjszaka megint jött a forgolódás az ágyban.

DSC_00400

Eljött a harmadik nap, a király etap. Ma első körben a Dachstein derekáig tekerünk fel, ami így is 1700m-en van. Ami viszont bonyolultabbá teszi, hogy rengeteg extrém meredek mászást kell addig abszolválnunk. A Dachstein után a Rittisbergre kell feljutni, de közben olyan helyeken kell átvergődnünk, ahol nem csak felfelé, de lefele is tolni kell a biciklit. Persze ma is ezerrel süt a nap, lassan hólyagosra ég a karom tőle.

CRO_9594-1

Próbálok a túlélés és a tempós haladás között egyensúlyozni viszonylag sikerrel. A szakasz végén még egy fickós hajrázás is belefér az utolsó emelkedőkön. Reménykedve megyek az eredmény jelző listához, hogy na ma talán végre jobb voltam… De nem, nekem itt előre kiosztották a 37. helyet. Annyi változás viszont van, hogy némi helycserés támadások történtek a mezőnyben, így én összetettben előre léphettem a 35. helyre. Óriási hír viszont, hogy minkét magyar páros csapat fent állhat a dobogó harmadik fokán. Nem semmi srácok!

Holnap jön az utolsó szakasz ami csak 14km, de még mielőtt bárki valami gyenge levezetőre gondolna, szólok hogy ez egy hegyi időfutam, ahol mindenki teljes gázzal fogja nyomni azt az 1100m-es rohamot a Planai pálya tetejére. Éjszaka 2 óráig semmi alvás, és utána is inkább ébren mint álomban forgolódva telik az idő reggel 7-ig.

CRO_9647-1

A mai futamra teljesen lebontottam a bicikliről minden extra súlyt. Nincs kaja (zselék), nincs pótbelső, pumpa, szerszámok és a kulacsot is csak félig töltöm. Cél a minél gyorsabb feljutás a csúcsra.

Sajnos a gyomrom eléggé ki van már a napi zselé és az esti túlzabálástól. A lábaim mint a rongy és már a lépcsőn is kifáradok. Egyenként indítják a mezőnyt, fordított sorrendben az összetett állásához képest. Fél 11-kor engem is ellőnek. Fáj a tekerés, de szép lassan kezdem felvenni a korábbi napok hegyi tempóját. Nem lesz itt gond, mert elég nagy az időkülönbség mögöttem ahhoz hogy megtartsam a pozíciómat és még nagyobb előttem, hogy meg se próbáljam kikészíteni magamat pár másodpercért. Így spekulálok magamban, amikor az egyik meredek részen beugrik a lánc a fogaskerekek és a küllők közé. Hiába rángatom kifelé meg sem mozdul, közben aztán érkezik egy motoros srác is segíteni, de együtt sem leszünk erősebbek. Rengetegen mennek közben el mellettem, mire végső dühömben (törjön aminek törnie kell alapon) kitépem a láncot. Szemre jónak tűnik minden, de valahogy mégsem az igazi. Nem akar felváltani a bicikli a könnyebb fokozatokra. Meglátom végül a hiba okát, elgörbült egy csavar a váltómban. Kérdezem a motorost, hogy nincs egy csavarhúzója, mert én bizony pont ma nem hoztam semmit magammal (pedig előtte megmászta az egész szerszámkészlet velem az Alpokat)? Nincs, de talán jobb is, mert ki tudja hányadik helyért tudnék még visszaszállni a küzdelembe… Feladom, és ekkor még úgy érzem ez talán jobb is így: kiállni a 35. helyről, mint kifacsarni magam egy negyven… ötven… akárhányadik helyért.

Visszagurulok a szállásra, hogy a felvonóval majd felmenjek a csúcsra. Közben teljesen megváltozik a hozzáállásom. Szinte elbőgöm magamat, hogy 8-9km-rel a vége előtt kellett kiszállnom a versenyből. Ha most még ott állnék a pályán, biztos könnyekkel küzdve, átkozódva, de tolnám felfelé a biciklit.

20150614_120255 20150614_120626

Közben szembe találkozok barátaimmal Vas Petivel és Kiss Józsival – ők a nehezebb kategóriában versenyző (master) páros. Akik a hangulatomat megtörve boldogan újságolják, hogy nem csak hogy megőrizték a harmadik helyüket, de a mai szakaszt meg is nyerték. Hihetetlen milyen erősek!

DSC_0341 DSC_0350

A felvonóhoz magammal viszem a downhill bringámat is, hogy majd egy őrült lejtmenettel kitörlök mindent az agyamból. Fent bevárom két magyar társamat, hogy velük közösen száguldjunk lefelé. Közben hirtelen lehűl a levegő és zuhogni kezd az eső mintegy lezárva a versenyt. A fáradtságunk ellenére elég szépen haladunk, beadjuk az ugratókat is, kezd visszatérni az életkedvem – mégiscsak tök jó itt lenni. A Mittelstatzionnál bevárjuk egymást, hogy a Flowline-t (ami minden eddigi szakasz végső befutója volt) együtt kezdjük el, amikor látom és érzem, hogy teljesen leeresztett a gumim. Negyed órán keresztül próbálok beszállni egy felvonó fülkébe, de mind csurig vannak a csúcsról imígyen lejövő bringásokkal. Ez nem az én napom az már tuti!

A délutáni tészta parti alatt lezajlik a végső díjkiosztó is. Mindkét magyar páros megcsinálta, megtartották a dobogó 3. fokát. Elismerésem!

DSC 0292

Bennem még maradt egy kis tüske, de remélem elmúlik, pláne hogy még kint maradunk a családdal egy hetet túrázgatni, szórakozni, pihenni… és megnézni a Gravity Games downhill kupafutamot. El sem tudom képzelni, hogyan fog itt lefelé száguldani az európai élmezőny…!?

20150618_173305 20150617_184904 20150615_165247 20150615_170158 20150619_151626

Végül szeretném megköszönni a segítséget és a támogatást a Menshealth magazinnak, Gerhard Schönbachernek a verseny rendezőjének és a családomnak. Nélkülük ez nem jött volna össze. Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.