Titan Desert 2010 – 2. nap

Az elmúlt két nap.

DSC06969


Mielőtt belevágnék a mai eseményekbe, még leírom a tegnap esti történéseket is. Este volt egy kis ceremónia, ahol a szakasz női és férfi győztese megkapta a piros mezeket. Ahogy kezdett lemenni a nap és enyhült a meleg, Péterékkel nekiláttunk a bringák átnézésének és takarításának. Házi elmondta, hogy mire érdemes odafigyelni ilyenkor: lánctisztítás, kenés, telókkal ugyanez, gumik leellenőrzése… Találtam is még egy sunyi tüskét a külsőmben. Este két lyukat találtam a menet közben eldefektelt belsőmön, ezeket be is foltoztam, de reggelre így is leeresztett. Nem baj, mert van még két tartalékom és foltom, amiket most már mindig vinni fogok. Jól bevacsoráztunk, majd levetítették az aznapi szakasz videóját.
Hihetetlen háttérmunka folyik, hogy ilyen hamar összerakták a dolgot. Örömmel konstatáltuk Szalay Petivel, hogy mindketten szerepelünk benne. Ő egy itató pontnál tűnik fel, nekem meg a már említett pumpálásomat tartották érdemesnek közlésre.
Lefekvéskor már éreztem, hogy valami nagyon nem jó. Iszonyúan puffadtam és szeleltem.
Reggelre teljesen kikészültem. Hasmars és gyomorcsikarás kínzott. Reggelit nem bírtam enni, csak elcsomagoltam 4 kétszersültet a Camelbakembe. Házi és Szalay Pé is panaszkodott a gyomrára, de nekik elmaradt a hasmenés. Én teljesen kiürültem a rajtig.
P1000160
Könnyű lett volna a vonalvezetés, ha nincs ez a bélfertőzésem. Rajt után próbáltam beállni különböző vonatokba, de valahogy teljesen más stílusban nyomták a többiek (valószínűleg az én készülékemben van a hiba, mert csak én nem tudtam beilleszkedni). Nagyon meghúzták a jó terepen, de amint valami kihívás adódott, belassultak. Én viszont nagyjából mindenhol ugyanazt a tempót tudtam menni, talán a nagy keréknek köszönhetően.
Indulás után még egy darabig úgy éreztem, hogy javult az állapotom, de nagyjából a tizenötödik kilométer után durva hascsikarásom lett. Nagyon belassultam. Magamba erőltettem egy kétszersültet, de csak romlott az állapotom. A vizet sem nagyon kívántam, de kénytelen voltam erőltetni, hogy ne száradjak ki.
DSC06955
A fenekemet is elkezdte törni a nyereg. Hol ez, hol a gyomrom fájt jobban. A táv felénél, ahol az izotóniás italt osztották, megálltam egy kis hideg löttyért, de az első slukk után rájöttem, hogy most ez sem megy. Pár perc után elértem a mélypontot. Kihasználva hogy egy fás terület volt mellettünk, szinte sírva igyekeztem takarásba. Már-már úgy éreztem, hogy elkéstem, de aztán semmi…  Már épp visszarántottam a nadrágom, mikor megindult alul felül az áldás. Közben sokan elmentek, de semennyire nem tudott már érdekelni. Innentől a következő húsz kilométer szinte katatóniás állapotban telt. Lehajtott fejjel minden mindegy, csak jussak a célba alapon pedáloztam.
Elérkezett az első komolyabb mászás, és valaki odafönt megsajnált. Csillapodott a csikarás, a fenekemet meg már egyáltalán nem éreztem. fokozatosan gyorsultam, és sorra értem utol a gyalázatom tanúit. A hegytető után hosszú, de nem túl meredek lejtő jött, ahol egész jó állapotban (de még mindig záptojás szagúakat böffentve) végre ki tudtam hozni majdnem a maximumot magamból. Lelkileg is jó volt, hogy végre gyorsabban pörgött a távmérő a GPS-en. Persze korai volt az örömöm, mert visszatértek a fájások, de még épp elviselhető mértékben. Kezdtem eléhezni és száradni. Végiggondoltam, hogy egyek-e egy kicsit kocáztatva a görcsöket, vagy vállalom a kockázatot és megpróbálom kaja és víz nélkül kihúzni. Barátaim tudják, hogy elég teve szervezetem van, azaz sokáig bírom folyadék nélkül. Emiatt is a második opciót választottam. Nyomtam, ahogy bírtam. Nem túl gyorsan, de érdekes módon így is én vadásztam le az előttem haladókat. Aztán eljött az a pont, ahol voltak előttem, de már nem közeledtem feléjük. Beálltak a pozíciók. Reménykedtem, hogy ez már kitart így a célig, bár egyre gyengébbnek éreztem magam a kiszáradás miatt. Egyszer csak feltűnt a célterület a távolban, pedig a Garminom szerint még nyolc kilcsi volt vissza. Sajnos nem tévedett a készülék. Célba érés előtt még csináltattak velünk egy kerülőt, beirányítva minket egy mély homokos, majd egy öklömnyi kövekkel borított útra. Ráadásnak megtalált minket a pofaszél is. Sokan leálltak és elfeküdtek az út mellet, vagy leszálltak és tolták inkább a biciklit. Úgy látszik sokakat megtört ez lelkileg… engem már nem tudott. Én már csak tekertem, míg le nem esek a bringáról. Itt kábé tíz pozíciót ugrottam még előre.
DSC06972

P1000180
Beértem a célba. Letettem a bringát. Még volt annyi erőm, hogy lefotózzak egy biciklit, amivel felnin tekertek be a célba, felvettem az izolötyimet, majd az első árnyékos helyen elnyúltam. Páran meg is kérdezték, hogy rendben vagyok-e, de csak integetni tudtam, hogy persze, csak hagyjanak békén. Éreztem, hogy muszáj lesz valamit csinálni, előkotortam egy kétszersültet és elmajszoltam a lötyivel. Most már nem baj, ha görcsöl, de ennem kell. Fektemben sms-eztem egy kicsit a feleségemmel, majd kicsit összekapva magamat elbotorkáltam megkeresni a sátrunkat.
Egy szállodában vagyunk, de az udvaron felállított sátrakban lakunk. Ami jobb a tegnapi tábornál, hogy itt van normális WC és egy úszómedence. ez utóbbiban csobbanva tértem végre magamhoz.
DSC06976
Sajnos kiderült, hogy az eldefektelt bicikli Martiné volt. Szegény így csak a 88. helyen ért be, elvesztve az összetett győzelemre és a jó csapat szereplésre való lehetőséget is. Házi sajnos nem vette észre Martint és viszont, pedig egy javítással legalább a csapat dobogóra még maradt volna sanszuk.
A szakaszt Ondfej Fojtik nyerte 25mp-cel Heras előtt. Így azért maradt reményük a cseheknek a győzelemre. Mindkét cseh srác egyébként jó fej, de sajnos csak tolmácsolással tudunk beszélgetni. Egyáltalán nem látszik rajtuk fáradtság. Heras sajnos nehezen elérhető. Nem vegyül a versenyzőkkel. Szinte csak vacsoránál és a rajtnál látni. A társaságban egyébként vannak szélsőségek és hihetetlen teljesítmények: van, aki fél lábbal és egy vak fickó is teljesíti  a távot – utóbbi egy tandem utasaként.
A tabella – 2. szakasz: 1.    Ondfej Fojtik 3:08:07 2.    Roberto Heras 3:08:32 3.    Nunez Israel 3:15:17 4.    Laurent Jalabert ai. 30. Hasenfratz Péter  3:37:26 39. Szalay Péter  3:42:13 121. Braun Sándor 4:17:48 Összetett állása a 2. szakasz után: 1.    Ondfej Fojtik  6:34:15 2.    Roberto Heras 6:34:40 3.    Marc Trayter 7:00:23 4.    Laurent Jalabert 7:01:01 5.    Nunez Israel ai. 6.    Tinker Juarez 7:10:55 29. Szalay Péter  7:51:31 37. Hasenfratz Péter 8.01:09 103. Braun Sándor 9:14:37

Csapatban a tegnapi első helyről a 6. helyre csúsztak vissza Háziék (Nissan CEE1) 00:45:49 hátránnyal. (a hivatalos eredménylista szerint másodikak – a szerk.) A mai szakasz a legrövidebb volt a 94km-ével, de egyes szakaszokon nehezen tekerhető a kövek miatt.
Holnap ismét 98km-t megyünk, és magunkkal kell vinnünk minden szükséges cuccunkat is, mert oda nem jön át a kamion. Mivel ágynemű sem lesz, magunknak kell megoldanunk hálózsákban az alvást, ami amiatt is kihívás, mert 1600 m-en lesz a tábor, és itt 1000 m környékén is már csípős 13 fok volt elmúlt éjszaka.
P1000181
Most magamba diktáltam két tányér rizst és kaptam valami port a dokinktól. Remélem, holnapra teljes ember leszek, mert elég kemény a két következő etap.
Fotó: Tomasz Nastaj, Gergő

Szöveg: Gergő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük